Kép forrása: pixbay
Volt egyszer... (írta T. Fiser Ildikó).
Volt egyszer…
Volt egyszer egy aprócska,
alig nagyobb Manócska.
Járta a zöld mezőt, virágzó réteket,
csodálta az égig érő, óriás hegyet,
bámulta esténként a fénylő csillagot,
és a meleg fénnyel sugárzó napot.
Szomorú volt, elesett,
boldogságot keresett.
Sűrű erdőt mind bejárta,
künn aludt, a mezőn, fázva,
kereste széllel, faggyal citerázva,
színes szivárvánnyal furulyázva.
Hol van otthona, mely szívét melegíti,
melyből lelke csengő dallamát meríti?
Egyszer csak talált egy kedves manót,
épp olyan aprót, pont hozzá valót,
egy fényes csillagot, mely néki ragyog,
egy szerető szívet, mely érte dobog.
Boldogan zengett már ezután éneke,
fák, virágok, mind táncra perdültek vele.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki hozzászól!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Béka talpán békatalpak Úszónaci, szemüveg Fején piros úszósapka Ezután még mi jöhet? Fejest ugrik, nagyot csobban Csurom víz a szemüveg Talpa meg egy kőbe akad Ezután még mi jöhet? Vízen lebeg nadr...
Elolvasom
Volt egyszer… Volt egyszer egy aprócska, alig nagyobb Manócska. Járta a zöld mezőt, virágzó réteket, csodálta az égig érő, óriás hegyet, bámulta esténként a fénylő csillagot, és a meleg fénnyel sug...
Elolvasom
Tanakodtam egész héten, mit is adjak néked, Illőt ezen alkalomhoz - talán egy szép képet? Zenéljek vagy énekeljek vagy egy verset mondjak? Egy pár sort, mi emlék marad, mit megőriz a holnap. Ne fel...
Elolvasom
azt hiszitek hogy a nyúl tojást tojni is tanul és a sárga kis csibe tojást fest a bölcsibe kéket, sárgát, pirosat de kizárólag csokisat mit húsvétkor az a nyúl ki tojást tojni megtanul hozzátok is ...
Elolvasom
PRÉMIUM
Ezt a verset írta: T. Fiser Ildikó egyszerűen csak szeretek írni
„Az ÉLET olyan, mint a gyurma. Egyszer megkapjuk ajándék gyanánt: tisztán, egyszerűen, örömmel. Később, ahogy bánunk vele, amivé formáljuk az évek során, s amiképp értékeljük a hozzá adott és kapott darabokat, az elvett és elveszett részeket, aszerint lehetünk boldog alkotók, kiknek keze nyomán mindig, minden a helyére kerül, s akiknek lelkében a gyurma mindig tiszta, egyszerű és örömmel formálható marad...