Mese: Ez állati! 9. A bánatos poloska (írta T. Fiser Ildikó) - T. Fiser Ildikó meséje

Ez állati! 9. A bánatos poloska (írta T. Fiser Ildikó)

Regisztrálj vagy jelentkezz be, hogy elérhesd a hangosmese (mese felolvasás) funkciót!

Kép forrása: freepik,com

Poloska Pál bánatosan
üldögélt egy fűszálon.
Manci, a méh odaröppent:
„Mért búslakodsz barátom?”

„Azért, mert nem döngicsélek,
még csak nem is zümmögök.
Hogy lesz így belőlem zenész,
ha csak csöndben röpködök?”

Szúnyog Szeszil, Lali Léggyel
csatlakozott hozzájuk:
„Mért búslakodsz Poloska Pál?
Hisz a világot bejárod!”

„Azért, mert az én szárnyaim
soha meg nem szólalnak.
Hogy lehetnék részese így
bármilyen szép szólamnak?”

Darázs Döme is odaért,
beleült egy virágba.
Nem értette mért bánkódik
Poloska Pál barátja.

„Azért, mert hiába szállok
ide-oda szüntelen,
bármilyen hangot kiadni
ez a két szárny képtelen.”

Egyszeriben Tücsök Tódor
jelent meg a fű között.
Őt követte Szöcske Szilárd,
majdnem neki ütközött.

„Poloska Pál, most hallottuk,
hogy beállnál zenésznek.
Épp karmestert keresünk,
tekintsd ezt felkérésnek!”

„Hát ez igen megtisztelő,
de bizonyosan tudjátok,
hogy én hang nélkül repülök,
nem illenék hozzátok.

Talán ha zümmögni tudnék,
vagy ciripelni hangosan,
esetleg ha döngicsélnék,
s nem csak szállnék hangtalan.”

„A vezénylés nem jár hanggal,
mégis fontos feladat.
Csak szeretni kell a zenét,
s figyelni a másikat.”

Poloska Pál már boldogan
üldögél a fűszálon,
amikor épp nem vezényel
valahol a világon.

Ezt a verset írta: T. Fiser Ildikó egyszerűen csak szeretek írni

„Az ÉLET olyan, mint a gyurma. Egyszer megkapjuk ajándék gyanánt: tisztán, egyszerűen, örömmel. Később, ahogy bánunk vele, amivé formáljuk az évek során, s amiképp értékeljük a hozzá adott és kapott darabokat, az elvett és elveszett részeket, aszerint lehetünk boldog alkotók, kiknek keze nyomán mindig, minden a helyére kerül, s akiknek lelkében a gyurma mindig tiszta, egyszerű és örömmel formálható marad...

Vélemények a versről