Szöszi boszi és a bátorító csillagpor

Szöszi boszi és a bátorító csillagpor.

Szöszi boszi ezen a reggelen különösen izgatottan pattant ki az ágyából. A varázsgömbje – amit még Csillagusz ajándékozott neki – napfelkelte előtt fényleni kezdett, és ez mindig valami különlegeset jelentett. Ahogy a kis boszorkány szokásos reggeli kakaóját itta, halk suttogás hallatszott: 

-Segíts az új ovisoknak Szöszke, mert hamarosan kezdődik az első napjuk az óvodában, és van, aki nagyon fél közülük. 

Szöszke sóhajtott egyet, majd így szólt:

- Ó hát persze, hogy segítek! – Szöszke még maga is nagyon jól emlékezett arra az időre, amikor először lépte át a varázsóvoda küszöbét. – De most én leszek a segítő. - szemei felcsillantak.

Gyorsan becsomagolta az aranyszínű segítő csillagport, néhány bíztató suttogást „Egy kis bátorság, egy kis kíváncsiság, s a félelem máris tovaszáll.” belehelyezte az üvegcsengő szélzacskóba, s már indult is. 

Az óvodaudvar tele volt izgalommal és kalandos történetekkel. Kicsi lábak topogtak, szorosan fogott kezek kapaszkodtak anyukákba, apukákba, s volt, akinek már az ajtóban pityergésre görbült a szája. 

Egy kisfiú, Dani, épp a bejárt előtt ácsorgott nagy hátizsákkal és annál kisebb bátorsággal. Odasúgta az anyukájának : - Anya, én inkább hazamennék. – mondta könnyes szemmel.

És ekkor valami történt. Egy felhőpamacson megérkezett Szöszke, akit most a felnőttek nem láthattak, de a gyerekek érezték, hogy valami történik. Dani egy pillanatra elfelejtette a könnyeit, mert valami kellemes, bizsergető érzés futott végig a vállán. 

Szöszke halkan nevetett . Csillagpor – egy csipet bátorság, egy csipet kíváncsiság és máris jobban megy minden.

Aztán észrevette, hogy a sarokban egy kislány a cipőjét babrálja, csak ne kelljen bemennie a terembe. Szöszke odasuhant mellé, és ujjbegyével végigsimított a kislány hátán. Ettől az érintéstől, a kislánynak olyan érzete támadt, mintha, egy kedves barát a következőket súgná neki: Nem vagy egyedül, lesznek új barátok, sok új játék, vigyáznak rád, és minden nap könnyebb lesz egy kicsit. 

Amikor a csoportszobában megszólalt a reggeli dal, Szöszke meghúzta magát a sarokban, és figyelt. Észrevette Lili, a kislány már mosolyog, Dani pedig kezet fogott egy másik kisfiúval. A faliújságon pedig feltűnt egy rajz – senki nem tette oda, csak úgy ott termett – egy felhőn hintázó boszi, aki csillagport hint az óvodásokra. 
Aznap este, mikor Szöszke visszatért erdő széli kis házikójába, a varázsgömb így szólt:
-Ma sok bátorság született, és te ott voltál, hogy megcsillantsd őket .
Szöszke egy álmos mosollyal bólintott, és ezt válaszolta: 
-Mert az első nap mindig nehéz, de, ha valaki egy picit segít, máris könnyebb lesz minden.
És aznap éjszaka, minden kis óvodás álmába megcsillant egy aprócska, meleg fényű csillagpor, amiről nem is tudtak, de ettől lett másnap egy picit könnyebb a reggel. 
Itt a vége, fuss el véle, de a varázs csak most veszi kezdetét. Szép álmokat mindenkinek. 

#Szebumesék#