Topi nyuszi meséje

Topi nyuszi meséje.

Volt egyszer egy kis erdő, úgy hívták: Fenyves.

Ebben az erdőben élt egy kicsi nyuszi, akit Topinak hívtak. Vidám, ugribugri kis nyuszi volt, bár néha bizony egy kicsit csintalan.

Három testvére volt, de Topi volt a legkisebb és a legmozgékonyabb. Míg a testvérei a ház körül szaladgáltak vagy bújocskáztak, Topi gyakran elkóborolt az erdőbe, friss, ropogós répát keresgélve. 

Egyszer aztán nem is olyan messze tőlük, egy öreg néni lakott az unokájával, Borival. A házuk melett hatalmas kert terült el, tele friss répával, salátával, és mindenféle finomsággal.

Topi gyakran ellátogatott ide, titokban elcsent egy-egy répát, majd gyorsan elszaladt.

Egyik nap azonban valaki észrevette!

-Nagyi, gyere gyorsan! Egy nyuszi ropogtatja a mi téli répánkat! - kiáltaotta Bori.

Topi felkapta a fejét, de nem látott senkit. A nagy salátalevél eltakarta Borit, aki halkan kuncogott a bokor mögött.

A nyuszi tovább majszolta a finom zöldséget, mit sem sejtve. 

Egyszer csak lépéseket hallott. Egy csilingelő, kislányos hang szólt a saláta mögül:

-Most meg vagy, füles! - nevetett Bori.

Topi úgy megijedt, hogy azonnal nyúlcipőt húzott - vagyis inkább csak a tappancsait-, és futásnak eredt. Bori nevetve utána szaladt.

Ám szegény Topi a nagy rohanásban nem figyelt eléggé, és belepottyant egy mély gödörbe!

Nem sokkal később Bori is odaért. Benézett a gödörbe, és aggódva kérdezte:

-Jaj, kis nyuszi, jól vagy? Mi történt veled? Miért nézel olyan szomorúan?

Topi csak pihegett és mozgatni kezdte a bajuszát. Egy kicsit beütötte a kis pofikáját, és nagyon megijedt. 

Bori leguggolt, és kedvesen szólt:

-Ne félj, nem bántalak. Sőt, segítek kimászni!

Óvatosan leeresztett egy hosszú ágat, és biztatta Topit:

-Kapd el, barátom!

Topi megofgta az ágat, és Bori ügyesen kihúzta őt a gödörből. A nyuszi kicsit reszketett, de már nem félt. Bori megsimogatta a hátát és így szólt:

-Tudod, ha nagyon megéhezel, legközelebb csak szólj! Nem kell titokban csenni. Nekünk van bőven, és szívesen megosztjuk. 

Topi megilletődött. Még sosem beszélgetett embergyerekkel, pláne nem ilyen kedvessel!

-Igazán? Tényleg adtok nekem répát? - kérdezte Topi meglepetten,

-Persze! De csak ha megígéred, hogy nem lopakodsz többé. Inkább gyere be hozzánl barátsággal.

Topi boldogan bólogatott, bajsza vidáman rezgett:

-Megígérem! Köszönöm, Bori!

Most már igazán jó barát vagy. 

És attól a naptól kezdve Topi nem csent több répát. Inkább minden délután ellátogatott Borihoz, aki már mindig egy csokor friss salátával várta őt. Sőt! Együtt vetettek új répamagokat is - hogy legyen elég minden nyuszinak... és minden kislánynak.

Tanulság:

Ha nem lopakodsz, hanem szépen kérsz és kedves vagy, új barátokra lelhetsz. A barátság sokkal édesebb, mint a répa!