Sünikalandok – Berci, a zsonglőr süni

Sünikalandok – Berci, a zsonglőr süni.

Egy nap különös hír terjedt el az erdőben. Először csak a harkály kopogta át a tölgyek között, aztán a mókusok visítozták le az ágakról, végül a nagy tölgyfán is megjelent egy hirdetmény:

„Cirkusz jön az erdőbe!”

Berci, a sünfiú, azonnal felpattant a moháról, ahol addig pihent, és a testvérhez szaladt. Málna épp a kertben gyomlált, aggódva nézett lihegő testvérére.

–       Valami baj van? – kérdezte azonnal.

– Cirkusz! –ugrándozott izgatottan a sünifiú – Cirkusz jön az erdőba! Ilyen még sosem volt! – kiáltotta, és már el is indult, hogy megtudjon minden részletet az eseménnyel kapcsolatban.

Aznap estére már mindenki tudta: a következő nap délután a tisztáson lép fel a Csillagszóró Vándorcirkusz. Bohócok, artisták, zenélő tücskök, bűvész, sőt, egy egér zsonglőr is lesz.

Másnap az erdő apraja-nagyja ott tolongott a tisztáson. A mókusok, a nyuszikák, de még az öreg borz is eljött megnézni a délutáni előadást.

Berci akkor is csak ámult, amikor a tücsökzenekar elhúzta a nyitányt. De amikor Cirilla belibbent a porondra, kecsesen egyensúlyozva az egykerekű biciklijén, és három tányért pörgetett egyszerre hosszú pálcákon, hát Berci akkor végképp elveszett.

– Láttad, Málna?! Én is ezt akarom! – súgta a fűbe lapulva. – Zsonglőr sün leszek!

– Hát… jó, de kérlek, ne most azonnal, jó? – válaszolta óvatosan Málna. De már késő volt. Berci a fejébe vette, hogy megtanulja a zsonglőrködés fortélyait.

Másnap reggel neki is látott a gyakorlásnak. Előkerített egy régi biciklikereket négy fakanalat a konyhából, meg pár régi tányért, és megpróbálta megcsinálna mindazt, amit tegnap a zsonglőr egérkétől látott. Persze minimális sikerrel. Berci a biciklikeréken sem tudott megállni, nemhogy tányérokat pörgetni. Egy már az első próbálkozásnál eltörött. A süni sóhajtva tette félre a kereket, és csak a tányérpörgetésre koncentrált.

Egy tányér eltűnt a fák között, egy másik a süni fejére pottyant, és beszorult a tüskéi közé, de a fakanalak sem jártak jobban. Berci végül nagyot sóhajtott, lehuppant, és csak nézte a leveleket maga előtt. Hogy lesz belőle így zsonglőr süni?

Ekkor egy aprócska árnyék vetődött elé.

– Szia! Láttam, hogy próbálgattad a tányérpörgetést – mondta Cirilla, aki épp a produkció után sétált arra.

Berci zavartan pislogott.

– Igen… próbáltam – felelete bánatosan. – De én nem vagyok ügyes. Neked olyan könnyűnek tűnt!

Cirilla felnevetett.

–         Most már könnyű, – magyarázta - de nagyon régóta gyakorlom. Először csak egy tányérral tanultam meg, azt szépen lassan ment többel is.

–         Persze, mert ügyes vagy! – rázta a fejét Berci. – Én ügyetlen vagyok. Nemcsak ebben, mindenben is.

Cirilla elmosolyodott, leült mellé a mohapárnára.

– Tudod… én meg nem tudok úszni. A víz – brrr – rettenetesen ijesztő nekem.

– Tényleg? – kérdezte Berci csodálkozva. – Én imádok a patakban pancsolni!

– Akkor talán… megtanítanál? Cserébe én is mutathatok valamit a zsonglőrködésből. De csak egy tányérral. – kacsintott Cirilla.

Másnap reggel Berci, Málna és Cirilla elindult a patakhoz. Berci türelmesen mutatta Cirillának, hogyan mártsa bele a lábát, hogyan lebegjen a sekély vízben. Málna közben figyelte, és a végén már a kisegér is kacagva szaladgált a vízben.

Délután Cirilla mutatta meg, hogyan kell egyensúlyozni egyetlen tányért egy pálcán – a földön, nem biciklin, és persze semmi esetre sem fakanálon! Berci először megint elrontotta, de aztán egy fél percig megállt a tányér a pálcán. Olyan büszke volt magára, és persze Málna is a testvérére.

A következő előadáson a közönséget meglepetés érte.

Amikor Cirilla befejezte a mutatványát, odahívta Bercit. A sünfiú kicsit remegő lábakkal lépett a porondra, de egyensúlyba hozta a pálcán a tányért – és mindenki tapsolt!

Málna elérzékenyülten mosolygott a háttérből.

Cirilla meghajolt, és súgta Bercinek:

– Látod? A legfontosabb mutatvány a bátorság.