Samu kutya dinnyét eszik

Samu kutya dinnyét eszik.

A meleg nap sugaraival idén is megérkezett a nyár. Sokan szeretik ezt az évszakot, én nem tartozok közéjük, mert ilyenkor mindig olyan forróság van. Ha már ismertek, tudjátok, hogy a fürdés nem az én világom - se a zuhany alatt, se a tó partján, se a tenger hullámai között nem érzem jól magam.

A nyári esték azért jobbak, mert amikor a nap lebukik, és a levegő hűvösebb lesz, végre ki merészkedem az udvarra. Ilyenkor kicsit lehül a levegő és már ki merek menni az udvarba. Nappal sokat alszok, éjjel meg fönt vagyok, pont olyan életet élet nyáron, mint a rókák, vaddisznók, és a baglyok, akik este kezdik meg az életüket.

- Samu, gyere ide! Hoztam neked valami igazán különleges finomságot a zöldségestől! - hívott a gazdám, Ági.

- Zöldségestől? Zöldséget? Én inkább a húst szeretem! - morogtam kissé.

- Nem zöldséget, hanem nyári gyümölcsöt hoztam, ami édes és nagyon finom! - nyugtatott meg Ági.

- Akkor mégis gyümölcs? - csillant fel a kíváncsiság a hangomban.

- Igen, nyári gyümölcsöt, dinnyét hoztam! -jelentette ki büszkén.

- Mi az a dinnye? - kérdeztem, mert még sosem hallottam róla.

- Olyan, mint egy nagy, kerek labda, kívül zöld, belül pedig piros és tele van apró magokkal. Ez a görögdinnye! – mesélte Ági.

- Van még másféle dinnye is? - érdeklődtem tovább.

- Ó, rengeteg! – mosolygott Ági, majd sorolni kezdte, mint a Pom-Pom meséből  Gombóc Artúr a csokoládé fajtákat: „Csíkos görögdinnye, ovális alakú görögdinnye, egyszínű zöld görögdinnye, belül sárga görög dinnye, mag nélküli görög dinnye, sárgadinnye, Donatello sárgadinnye, Condor sárgadinnye, London zöld húsú sárgadinnye, Ducral méz sárgadinnye, és még a Varangybőr héjú mikulás sárgadinnye is!”

- És te milyent hoztál nekem? – állítottam le a sorolást.

- Édes, piros görögdinnyét, amit a Pécs melletti Vajszlón termesztettek.

- És ebben sok mag van?

- Igen, vannak magok – válaszolta Ági.

- Akkor hogyan fogom kiköpni őket? Vagy inkább le kell nyelnem? – aggódtam.

- Ne félj! Kockákra vágom, és kiszedem a magokat, hogy könnyedén meg tudd enni!

Megkaptam az első hűsítő falatot. Hideg volt, de jólesett ez a frissítő érzés a nagy melegben! A lédús, édes gyümölcs nagyon jól esett.

- Tudod, Samu, a dinnye nemcsak finom, hanem nagyon egészséges is. Tele van C-, B1-, B6-vitaminnal, biotinnal, káliummal és magnéziummal. És a sok víz segít, hogy mindig hidratált maradj! - mesélte Ági.

-Te miért nem kockákra eszed a dinnyét? Te miért egy egész nagy szeletbe eszed?- kíváncsiskodtam a gazdámtól.

- Amikor gyerek voltam, úgy ettük a dinnyét, hogy nagy szeleteket kaptunk, levettük a pólóinkat, és jó nagyot haraptunk belőle. A lédús gyümölcslé csak úgy csorgott le a hasunkon, tiszta pirosak és ragadósak lettünk tőle. Aztán magpöckölő versenyeket rendeztünk: ki tudja messzebbre pöckölni a magot! Nagyon jókat nevettünk és játszottunk.

- És én miért nem így kaptam meg a dinnyét?

- Mert ha neked lefolyna a dinnyelé a hasadon, ragadós lennél, és aztán zuhanyoznod kellene - amit te nem szeretsz.

- Igazad van, akkor inkább maradok a kockáknál!

Csak faltam a dinnyekockákat, annyira jólesett a ropogós, édes falat, hogy nem is tudom, mennyit ettem meg belőle.

Kérdezd meg a szüleidet, hogy ők hogyan ették a dinnyét, amikor gyerekek voltak - biztosan érdekes történeteket mesélnek majd!