Pille és Katóka

Pille és Katóka.

Nyár volt. Gyönyörű, üde zöld volt a rét. Tarka- barka virágok pompáztak, illatoztak.

Pille és Katóka is kint repkedett. A forró kövön Gyík Gyuszi lustálkodott csukott szemmel. Néha azért kinyitotta hol az egyiket, hol a másikat, vajon nem történik e valami érdekes dolog. Pille és Katóka önfeledten, gondtalanul játszottak. Röppentek virágról- virágra. Egymást karöltve táncra perdültek, firegtek- forogtak. Aztán jött egy szellő. Hátára kapta Pillét és Katókát. Vitte föl és egyre följebb. Pille és Katóka érdeklődve nézte az alatta elterülő szépséges tájat. Repültek egyre messzebb és messzebb. Elröpültek a rét felett, a híd alatt, a fák között, a völgyön át, a hegyen át. Szálltak emelkedőn és lejtőn. Aztán egyszer csak egy hatalmas tó partján letette őket a szellő. Aztán otthagyta Pillét és Katókát, majd tovaszállt. Tanakodni kezdtek, hogy most mit tegyenek. Először is körbe néztek. Nagyon éhesek voltak már, hangosan korgott a gyomruk. Találtak is sok- sok levél- és pajzstetűt néhány növényen. Gyorsan telerakták a pocakukat. Így teli hassal már jobban tudtak gondolkodni. A nagy tavon megláttak egy úszó falevelet. Gyorsan ráröppentek, az átvitte őket a túlpartra.

Katóka már érezte, hogy hamarosan őszbe fordul az idő, egyre hidegebb lesz így sietősre fogták a dolgot. Megláttak egy pitypang magot, rárepültek. A pitypangmagot pedig fújta a szél egyre fújta, rajta pedig Pillét és Katókát is. Szálltak emelkedőn és lejtőn. Elröpültek a rét felett, a híd alatt, a fák között, a völgyön át, a hegyen át. Repültek egyre közelebb és közelebb és egyre ismerősebb lett a táj. Egyszer csak a pitypangmag lehuppant a földre. Ekkor eleredt a nyári zápor. Pillét és Katókát beűzte a pipacs szirmai közé az eső elől. Épp jókor, mert már zárta szirmait. A pitypangmag pedig bebújt a földbe. Az esőtől hamarosan megnőtt a pitypang. Amikor elvonult a zápor, a piros pipacs is kinyitotta szirmát. Pille és Katóka megköszönte a segítséget. Aztán összetalálkoztak az ismerős szellővel, akiből azóta már szél lett. Hátára kapta Pillét és Katókát és sebesen hazarepítette. Elköszöntek egymástól. A szél tovaröppent. Pille és Katóka pedig ott repkedett az ismerős mezőn. A forró kövön Gyík Gyuszi még mindig ott lustálkodott csukott szemmel. Néha azért kinyitotta hol az egyiket, hol a másikat, vajon nem történik e valami érdekes dolog. Pille és Katóka önfeledten, gondtalanul játszottak. Röppentek virágról- virágra. Egymást karöltve táncra perdültek, firegtek- forogtak egészen sötétedésig. Akkor nyugovóra tértek.

Álmuk édes volt és békés.