Mustármanó és az eltűnt mustármagok

Mustármanó és az eltűnt mustármagok.

Szentendre közelében, a Kamraerdők mélyén rejtőzködő Fűszervölgy faluban élt egy csodálatos kis emberke: a Mustármanó. Savanyú uborka héjból készült csizmában és apró mustárüveg alakú kalapban járkált, és egy dologról volt híres: tökéletes mustárt tudott készíteni. Tehetségét a minden nyáron megrendezésre kerülő legendás Nagy Lakoma nevű pikniken csillogtatta meg, amely olyan nagyszabású volt, hogy még az Ecet Szellemei is eljöttek táncolni. Természetesen Mustármanót választották ki a jellegzetes szósz elkészítésére. De ebben az évben, jaj mi történt! Egyik napról a másikra az összes mustármag eltűnt! A mezőkről, a boltokból, mindenhonnan! Pletykák keringtek: hogy bizonyára visszatért a gonosz Szósz Varázsló és az ő segédjeinek, a csintalan Majonéz Egereknek a műve volt!

Mustármanó nem tehetett mást, mint fogta fokhagymás lámpását, és merész kalandra indult a Vajhegyeken át, a Torma és Retek-szurdokon keresztül, a veszélyes Hűtőbarlangok vidékére.

Útközben találkozott az Ecet Szellemekkel. Őróluk annyit illik tudni, hogy nem voltak gonoszak, nem kísértettek, hanem vigyáztak a savanyúságok titkos világára. Vezetőjük a bölcs Borecet úr volt. Ő tudta megállapítani, melyik uborka mikor lesz tökéletesen roppanós. Lánya, Almaecet kisasszony viszont mindig illatos és játékos volt. Ő csempészte bele a gyümölcsös varázst minden befőttbe. Balzsamecet pedig művészlélek volt, ő adta meg mindig a saláták végleges ízét, néha verset írt a paradicsomnak. Ők azonban semmit sem tudtak az ellopott mustármagokról,

"De megkérdezhetem Micikétől, hátha ő tud valamit erről."

„Ki az a Micike?”-kérdezte Mustármanó.

"Micike egy kíváncsi kisegér. Egy napon betévedt a Savanyúság Palotánkba. És kiderült, hogy sohasem kóstolt még semmit, ami savanyú. Mi megmutattuk neki a savanyúság igazi erejét."-mondta Borecet úr büszkén. "Én egy cseppnyi titkos levet adtam neki —mire Micike szeme kikerekedett, de azt mondta: „Ez... különös, de finom! Almaecet kisasszony lányom egy almás káposzta salátát kínált — mire Micike táncra perdült örömében. Balzsamecet pedig egy salátalevélre írt verset, amitől Micike elérzékenyült." Micike így lett a Savanyúság Palota őrzője, és minden éjjel, amikor a kamra sötétbe borult velünk együtt dalolja, hogy:

„Savanyú, de szép az élet, Egy cseppnyi ecet, s minden éled!”-demonstrálta bariton hangon Borecet úr. De sajnos segíteni nem tudtak Mustármanónak, mert a kisegér semmit sem hallott az eltűnt mustármagokról.

Így hát Mustármanó nem tehetett mást, mint elköszönt az Ecet Szellemektől és tovább ment. Egyszer csak a Parázsmezők peremén találta magát. Onnan tudta meg, hogy hol jár, hogy a levegő fűszeres volt és a nap is pirosabbann izzott, mint máshol, itt élt egy különleges lény: A Harcias Chilipaprika tündér, akit az egyszerű halandók „Paprikák Pusztítójaként” emlegettek. Ne tévesszen meg senkit a tündér szó – ő uralkodott a Fűszernövények között, a kertjében lángoló paprikakarddal harcolt a fűszermentes középszer ellen. Az ősi időkben, amikor még az ízetlen lecsó uralkodott a világban, Harcias Csípőstündér egy merész küldetésre indult: vissza akarta hozni a Tüzesség Erejét, amit az Átkozott Sótlanság Sárkányai elraboltak. Sötét üstökön és hideg serpenyőkön kellett átküzdenie magát, de minden csípésével egy újabb reményt lobbantott fel. A tündér harci stílusa legendássá vált: a Paprika hurrikán manőver alatt példul apró, szárított chilikkel dobta meg ellenfeleit. A Cayenne Tornádó során: csípős forgószélvihart kavart, amitől még a sárkányok is könnyeztek. A Szócsípés hadműveletnél: olyan szarkasztikus megjegyzésekkel támadt, hogy az ellenségek maguk is pirulni kezdtek. Végül egy nagyszabású csatában – a Fűszerforrások Csarnokában – legyőzte a Sótlanság erőit, és visszaállította a világban az egyensúlyt: minden étel újra csíphetett annyira, amennyire a szív kívánta. De azóta is ha valahol túl ízetlen volt egy pörkölt, vagy a lecsó ... Harcias Csípőstündér azonnal megjelent egy paprikaillatú szellővel, és megfűszerezte.

Egy nap azonban furcsa dolog történt: a paprikái megvadultak. Nem csak csíptek, hanem beszélni kezdtek! A Paprikatündér konyhájában minden reggel paprikák vitatkoztak hangosan: „Én vagyok a legerősebb!”, „De én vagyok a legpirosabb!” – így ment ez, míg Csípősné meg nem unta, és elhatározta, hogy megkeresi a Tüzes Titkot, amivel visszaállíthatja a paprikabékét. Elindult hát a Füstös földek felé, átkelt a Lecsóláván és megmászta a Só-hegyet, ahol találkozott Zsálya Zsuzsival, a bölcs fűszertündérrel, aki elmondta: „A titok nem más, mint megtalálni az egyenlő csípősséget minden paprikában.”Végül Csípősné megtanította a paprikákat együtt működni: a lágyabb paprikák enyhítettek, a hevesek fűszereztek, így született meg a tökéletes lecsó – amitől nemcsak a szívek, hanem a sárkányok is meghatódtak.

De ő sem tudott segíteni Mustármanónak. A manó örült, hogy tovább mehetett, mert a paprikafelhő már nagyon irritálta az orrát, minduntalan hapciznia kellett.

Hosszú vándorlás után a Tormadombon elhaladva megcsillant valami a napfényben. Hát nem Olivér Olajmanó volt az, az éles logikájú kobold? Elegáns, zölden fénylő ruhájában közeledett –éppen a Mediterrán Ligetből érkezett, ahol az olajfák suttogva meséltek neki a régi idők ízeiről. „ Üdvözöllek, csípős barátom!"– hajolt meg Olivér, miközben egy olívaágat nyújtott át neki. –"Szervusz!"– kacsintott rá Mustármanó. – "Te vagy az, akiről azt mondják, hogy minden salátát elbűvölsz?"

–"Csak ha hagyják! "– nevetett Olivér. – "De úgy hallottam, te vagy az, aki a virslikből a legtöbb ízt tudja kihozni." Így kezdődött a barátságuk. És együtt fedezték fel a nagy igazságot: a mustár magokat egy hot dog készítő, Frankfurter Frici nevű egyén lopta el, aki be akarta indítani a saját bizniszét, de nem tudta, hogyan kell a mustármagból mustárt préselni. A Mustármanó ahelyett, hogy megorrolt volna rá, meghívta egy nagy lakomára Fricit, és az Ecet Szellemekkel, Csípősnével összefogva csapatmunkában olyan varázslatos, tárkonnyal ízesített mustárt készített, amelynek tetejére még aranyport is szórt a kipréselt, szárított mustár levelekből. És a Mustármanó, miután Frici visszaszolgáltatta az istállójában és a padlásán felhalmozott mustármagokat, a Nagy Lakoma piknikre időben el tudta készíteni a róla elnevezett mustárt. A mustárból giga mennyiségű szósz fogyott, és a Mustármanót Szószmester Supreme-nek koronázta meg az Étel kommandó zsűrije, a következő szavak kíséretében: „Ez az ízrobbanás maga a művészet!”