Meseföldi vakáció

Meseföldi vakáció.

Hangos harangvirág-csilingelés jelezte a meseföldi Mese-suli tanulóinak, hogy véget ért a tanév. A kisebb-nagyobb manók és tündérek együtt kiabálták: Ó – IÓ – CIÓ – ÁCIÓ – KÁCIÓ – AKÁCIÓ – VAKÁCIÓ! Gondolhatjátok, hogy leghangosabban Makka, a cserfes manólányka kiáltozott. Nagyon is örült, hogy hétfőtől nem kell olyan sokat csendben ülni és állandóan figyelni a tanítóikra. Neki ugyanis ez nagy nehézséget okozott, így alig várta, hogy a szünidőben végre kedvére szaladgálhasson és játszhasson.

– Én korán reggel indulok a lápvidéki nagyimhoz – újságolta Villő, a legjobb barátnője.

– Mi a tarkaföldi kempingbe utazunk a szüleimmel – mondta Zille, a másik legjobb barátnője.

– Hát akkor én kivel fogok játszani?! – szontyolodott el Makka.

– Biztos jó lesz Mesi néni tábora – vigasztalták a lányok. – A nővérem már volt ilyen táborban, és minden nap nagyon sok élményt gyűjtött.

Makkát ugyanis a szünidő első két hetére beíratták a szülei Mesi néni kalandtáborába. Makka szerette Mesi nénit, aki az iskola igazgatója és főmesélője volt. De elképzelni sem tudta, hogy a mesélésen kívül még miféle kalandokat tud kitalálni a táborozóinak.

Hétfőn reggel kissé unottan, nem túl lelkesen sorakozott fel a többi táborozóval együtt az iskola udvarán Makka. Hamarosan megjelent Mesi tündér, oldalán Mika manóval és Borsi tündérrel.

– Szervusztok, kedves táborozóim! Remélem, tetszeni fognak a programok! Minden napra kitaláltunk valami érdekességet a szabad játék mellé. Mára például szitakötő-gyűjtő versenyt hirdetünk. De nem akárhol, hanem a Csobogó forrásnál kellene minél több szitakötőt begyűjtenetek. Vigyázzatok, nehogy megsérüljenek, mert a táborba visszatérve szabadon engedjük őket, hogy itt is gyönyörködhessünk bennük, ne csak a forrás környékén.

Na ez már elég izgalmasnak ígérkezett, mivel a forrás környékére ritkán jutottak el az iskolások.

Mika és Borsi vezették a csapatot, a fiúk Mikával, a lányok Borsival indultak útnak. Borsi tündér elég sokáig élt a Csobogó forrás környékén, így sok érdekességet mesélt út közben tanítványainak.

Makka Hangával állt párba, aki osztálytársa volt, de szinte soha nem játszottak együtt. A helyszínen Borsi kiosztotta a lepkehálókat és a fátyoltarisznyákat. Persze, hogy Makka akart először a lepkehálóval rohangálni. Hanga engedett neki, de remélte, hogy előbb-utóbb ő is vadászhat a szitakötőkre. Makka egész ügyesnek bizonyult, sikerült neki három szép szitakötőt befogni. Sípszó jelezte a kis vadászoknak, hogy át kell adni társuknak a lepkehálót. Hanga széles mosollyal dicsérte társát, ígérte, hogy ő is ügyeskedni fog. Így is lett, ő is három szép példányt tudott a fátyoltarisznyába tenni. A visszaúton be nem állt a szájuk a manólányoknak, mire a táborba értek már a legjobb barátnők lettek. Nagy volt a boldogságuk, amikor kiderült, hogy hat szitakötővel ők nyerték meg a versenyt. Csodás látvány volt, amikor a befogott szitakötőket szabadon engedték a tábor melletti rekettyésben.

Otthon Makka nem győzte dicsérni új barátnőjét, Hangát és a tábori életet.

Másnap reggel bezzeg nem kellett már sürgetni, lelkesen indult a táborba. Mesi néni elmondta, hogy a mai közös programjuk egy akadálypálya teljesítése lesz. Ez is érdekes programnak bizonyult. Jó kis feladatokat állítottak össze, volt mindenféle ügyességi feladat meg rejtvény is. A két kislány itt is kiválóan teljesített. Kissé fáradtan, de elégedetten fogyasztották el ebédjüket, a papsajtlevest meg a mákos tésztát. Ez a leves nem tartozott Makka kedvencei közé, de most ez is jólesett neki a sok nevetgélő, vidám táborozó között.

A harmadik tábori napra egy közös fürdőzést ígértek a tábor vezetői. Ez is szuper program volt, hiszen még úszni is megtanították azokat, akik nem tudtak. Estére már Makka is biztonságosan szelte a habokat.

A negyedik napon főzőverseny volt a program. Ebben Hanga volt a legügyesebb, mivel ő rendszeresen segít a mamájának a konyhában. Makkát is megtanította fürjtojás omlettet készíteni, amit aztán jóízűen meg is ettek ebédre.

Az ötödik napon gyönyörű aszfaltrajzokat készítettek a táborlakók. A rajzokról aztán mesét is kellett mondaniuk. Hanga remek rajzoló volt, Makka pedig csodás történetet talált ki a közös képükhöz. Nagy tapssal díjazták a táborlakók a két lány alkotását és előadását.

Péntek este nagy öleléssel köszöntek el egymástól a manólányok. Megállapították, hogy nagyon jó napokat töltöttek együtt, de a legeslegjobb az volt, hogy ilyen jó barátnők lettek a hét végére.

Otthon aztán Makka elégedetten írta be a naplójába a hét eseményeit:

„Ezen a héten megtanultam szitakötőt fogni, úszni, omlettet sütni. Megszerettem a papsajtlevest és Hangát, aki most már a harmadik legjobb barátnőm lett. Nagyon várom a következő tábori hetet, szerencsére Hanga is ott lesz. Mesi néni tábora szuper hely, mindenkinek ajánlom!”