Guriga, a csodacsiga

Guriga, a csodacsiga.

Napos réten, erdőszélen, odvas fa tövében élt egy kis csigafiú a családja körében. Guriga, ezt a nevet adta mamája, amikor kisfiát először meglátta. Teste piciny volt, háza szép gömbölyű! Amolyan unalmas csiga élet volt az övé, legalábbis ő így gondolta, nála jobban nem unatkozhat senki soha. 
Egy péntek délután idegen dúdolásra lett figyelmes. A fűben tapogatózva elindult a hang irányába, ahol Peti ült a kis kempingszékében. 
- Nézd anya, milyen szép kis formás csiga, megnézhetem közelebbről? - kérdezte Peti az anyukáját. 
- Persze kincsem, de csak óvatosan fogd meg, nehogy kárt tégy benne! 
Peti lenyúlt a nedves fűbe, ölébe vette a kis csigát, majd kedves hangon beszélni kezdett hozzá!

-Szia te kis csigabiga, én Peti vagyok, éppen kempingezünk a szüleimmel, apa most állítja fel a sátrat, anya pedig kezdi előkészíteni az ételt a bográcsos vacsorához. - és ahogy mondta a mondandóját a csiga visszaköszönt. 
- Szia Peti, én Guriga vagyok, családunk legkisebb tagja, a legkíváncsibb csiga, akit valaha hátán hordott a Föld. 
Ekkor Peti nagyon meglepődött, hisz még soha nem hallott csigát beszélni. 
- Hogy micsoda? Egy beszélő csiga? Hisz te egy különleges csiga vagy. Még soha nem találkoztam hozzád hasonlóval. 
- Te hallod amit mondok? -kérdezett vissza Guriga - soha senki nem hallotta még meg a szavaimat. Sok kiránduló gyerekkel és felnőttel találkoztam már, de még senki sem vett észre, és senki sem hallotta meg a kiáltásaimat, amikor majdnem a házamra léptek.

Ekkor mindketten tudták, hogy egy különleges találkozásnak váltak a részeseivé. 
... majd Guriga tovább folytatta...

-Tudod Peti mindenki csúnyának, és túl nyálkásnak tart engem, pedig én csak így létezhetem, így tudok eljutni oda, ahova szeretnék. Picik a szemeim, és igazából nem is látok velük, na és elszaladni sem tudok, ha veszély fenyeget. Az egyetlen biztonságom a házam, ami igazán törékeny. 
Peti gondolkodóba esett. Mindeddig ő sem gondolt arra, hogy milyen védtelen is egy ilyen pici csiga. Talán ez a találkozás nem lehet véletlen. Figyelmeztetnie kell minden barátját, hogyha csigát látnak, vigyék biztonságos, bokros, fás, nedves helyre. Mindekinek el kell mondania milyen kiszolgáltatott egy ilyen állat. Eszébe jutott valami..

-Várj Guriga, maradj itt, máris jövök! - Peti elszaladt az autóhoz, elővette a hátizsákját, és megkereste benne az oviban kapott pici autós jutalommatricáját. - már itt is vagyok! Ezt a kis matricát most neked adom, neked nagyobb szükséged van rá, mint nekem. Ha megengeded, a házadra ragasztom, így biztosan észre vesznek majd az emberek, megnéznek majd, megmosolyognak, de nem kerülsz veszélybe. 
- Persze, megengedem. - válaszolta Guriga - te egy nagyon okos és kreatív kisfiú vagy! Biztos vagyok benne, hogy egy nagyon intelligens, értékes felnőtt lesz belőled. Egy dolgot ígérj meg nekem, senkinek sem mondhatod el, hogy mi értettünk egymás nyelvén és beszélgetni tudtunk, ez maradjon a mi titkunk! 
- Rendben, megígérem! Te pedig mondd el az összes csigának, hogy az emberek nem rosszak, csak figyelmetlenek és az apró dolgokra sokszor nem jut idejük, pedig az értékes pillanatok lehet épp a lábuk előtt hevernek! 
- Így lesz! - mondta Guriga, miközben nyálkás testével egy szívet formált Peti nadrágja szárára.
Közben Peti anyukája kiabált, hogy elkészült a vacsora. Peti visszavitte az odvas fa tövébe Gurigát, biztonságba helyezte és így köszönt el tőle:

-Kedves kis barátom, mostantól minden évben meg foglak látogatni, amikor eljön a nyaralás ideje, itt találkozunk, vigyázz magadra! 

Így lett Peti szünideje csodával teli, s így szövődött örök barátság egy kisfiú és egy csiga között!