Gombolyag-vers

Gombolyag-vers.

Cirmos cica gombolyagját
A szék alá pofozta,
Megsértődött a gombolyag,
S elgurult… na de hova?

Úgy döntött, hogy világot lát,
Többé már vissza sem tér,
Játsszon mással cirmos cica,
Van ott épp elég egér!

Kigurult a nyitott ajtón,
A lépcsőn lepotyogott,
Pihepuha pamutszálat
Hagyott hátra, mint nyomot.

Kigombolyította magát,
Ide-oda tekergett,
Pamutszálával beszőtte
Az egész területet.

Összekötötte a fákat,
Minden bokrot, virágot,
Arra gondolt: összeköti
Ő az egész világot!

Begördült hát a pajtába,
Szalmaboglyába ugrott,
Szétszórt sok-sok szalmaszálat,
Minden állatnak jutott.

Teli veteményeskertben
Palántákat kötözött,
Majd mielőtt tovább indult,
Szedett egy kis friss tököt.

Bekukucskált a nagy tóba,
Megnézte a halakat,
Horgász bácsinak horgára
Bizony majdnem ráakadt.

Megjárta a sűrű erdőt,
Fákat, vadakat látott,
Eztán új utat tervezett:
Várt reá a nagyváros!

Kocsik között szlalomozott
Négysávos autópályán,
Gyorshajtásért megbüntették
Budapestnek határán.

Múzeumba látogatott,
Boltokba, iskolába,
Épületek között haladt,
Szűk utcákat megjárva.

Nem volt elég, gurult tovább,
Miért torpant volna meg?
Oly sok kaland volt még hátra,
Hát ment, s mindent sorba vett.

Vándorútján a világból
Sok-sok dolgot megfigyelt,
Minden égtájra eljutott,
Bejárt minden kontinenst.

Embereket hozott össze,
Fiatalt és időset,
Összekötött családokat,
Messze földön élőket.

S ahogy gurult lankadatlan,
Csak pörgött és csak forgott,
Úgy lett egyre kisebb s kisebb…
Végül aztán elfogyott.

S másnap reggel, aki felkelt,
Csuda egy dolgot látott:
Pamutszál kötötte össze
Kerek egész világot.