Elemér a cirkuszban

Elemér a cirkuszban.

Elemér a cirkuszban

Egy elbűvölő, kíváncsi kisegér,

Akit bizony úgy hívnak, Elemér,

Ma is siet, rohan és nézelődik,

Egy morcos cirmos elől elrejtőzik.

Ijedten ugrik bele egy nagy kosárba,

Melyben itóka, sajt és friss pogácsa.

Nem tud ellenállni a finom falatnak,

És azonnal nekilát az ízletes sajtnak.

Miután a pazar lakomával végzett,

Amely Elemérnek rendkívül ízlett,

A picurka egérke álomba szenderül,

És a kosár alján kényelmesen elterül.

Alvás után Elemér felébred, ásít nagyot,

És a sajtból harap egy újabb darabot.

Kezébe vesz egy gigászi pogácsa morzsát,

Majd kidugja a kosárból a cuki kis orrát.

Kíváncsian néz jobbra, aztán balra ámulva,

Mégis hogyan került ő a cirkuszba?

A kényelmes kosár, ami eddig rejtette,

Bizony - bizony a bohóc egyik kelléke.

Itt nyilván nem maradhat Elemér,

Aki most egy nagyon rémült kisegér.

Mégis bátran kinéz a kis csacska,

De jaj, ott áll előtte egy hatalmas macska!

Bár félelmében Elemér kicsit reszket,

Mégis megvalósítja a szabadulási tervet.

Kidobálja a kosárból az összes finom falatot,

És várja, amíg a cicus megesz minden darabot.

Veszély immár elhárítva, indulni muszáj,

Van viszont, kérem, egy fontos szabály:

Mindig nézz alaposan és gondosan körbe,

Mielőtt beleesnél egy festékes vödörbe!

Mert ennek a bohócnak az a híres mutatványa,

Hogy színes képeket fest egy óriási elefántra.

Elemér ezért hiába fut, ugrik majd nagyot repül,

Mert egy festékes vödörben nyakig elmerül.

A kis egérke ragyogó kékben pompázik,

Miután a festékből gyorsan kimászik.

Hogyan lesz újra szürke, nem tudja még,

De ebből a kalandból most már elég!

Egy aprócska bicikli ott van kitámasztva,

Elemér a meneküléshez ezt választja.

Felpattan rá gyorsan, indulásra készen,

A méretes kijárat felé indul serényen.

Miközben a porondon össze - vissza cikázik,

Még az elefánt lábai között is átmászik.

Ahogy a bicikliző kék egeret meglátja,

A közönség tapsol és a száját ámulva kitátja.

Elemér fékez, és a picurka bicikliről leszáll,

Majd a pöttöm labdákkal zsonglőrködni próbál.

Mindenféle tárgyakat egyensúlyoz a fején,

És szaltózik egyet a festőállvány tetején.

Ám véletlenül megcsúszik az egérke lába,

És még egyszer beleesik a festékes tálba.

Elemér csodálkozva gyorsan magára les:

A bundája ismét szürke és nem festékes!

Mégis mi történhetett a kis egérrel,

Az igencsak meglepődött Elemérrel?

Ez itt nem a cirkusz, nincsen bohóc és macska,

Csak a szobában egy picike aranyhalacska.

A színes elefántnak sincsen nyoma,

Mert ez bizony a kis egérke bájos otthona.

Elemér szomorúan és csalódottan ül az ágyon,

Az egész kaland nem volt más, csak álom…