Berci és Jónás

Berci és Jónás.

Berci nem akart iskolába menni. Mindig csak figyelni, felelni, tanulni… Hát nem jobb volt az óvodában? Ott csak játszottak és játszottak. Na meg néha verset tanultak, de az nem volt olyan nehéz.
Lekuporodott a földre, és durcásan összefonta a karját.
Édesanyja nem ráncigálta, nem szidta. Tudta, hogy van idejük ezt megbeszélni. Leguggolt mellé, és halkan mesélni kezdett:
– Tudod, volt egyszer egy Jónás nevű próféta. Isten azt kérte tőle, hogy menjen el Ninivébe, és figyelmeztesse az embereket hogy fogadjanak Istennek szót. Jónás azonban nem akart menni. Inkább egy ellenkező irányba tartó hajóra szállt.
Berci kíváncsian felnézett.
– És mi történt vele?
– Hatalmas vihar támadt! A hajósok megijedtek, és amikor kiderült, hogy Jónás Isten megbizatása elől menekül, a tengerbe dobták. De Isten nem hagyta magára. Egy nagy hal lenyelte, és három napig a gyomrában tartotta. Ott Jónás rájött, hogy nem érdemes ellenkezni, mert Isten útja mindig a legjobb.
Berci ráncolta a homlokát.
– Aztán mi lett?
– A hal végül partra tette. Jónás elment Ninivébe, és elmondta az embereknek Isten üzenetét. Ők pedig hallgattak rá, és minden jóra fordult. A félelmei nem igazolódtak be.
Édesanyja elmosolyodott.
– Nem lehet, hogy te is feleslegesen aggódsz? Néha a dolgok sokkal jobban alakulnak, mint ahogy elképzeljük. Nem próbálnád te is nagyobb hittel kezdeni a napot?
Berci elgondolkodott. Aztán sóhajtott egyet, felvette a cipőjét, és elindult az ajtó felé.
– Jó, megpróbálom… de azért remélem, hogy ma nem történik semmi rossz!
Édesanyja mosolyogva nézett utána.
– Én is remélem – súgta maga elé.