A kis csöppség

A kis csöppség.

Egy szeptemberi napon Róza néni, Károllyal a férjével, és Grétával a lányával, egy hosszú útnak indult, hogy meglátogassák Tamást, a fiukat, akinek akkor volt a születésnapja. De tulajdonképpen, nem ez volt a fő ok, amiért felkerekedtek a több órás autóútra. Hanem azért, hogy meglátogassák Balázst, a kis unokájukat, aki csak néhány hete született.

Mikor megérkeztek, felsétáltak a szép, emeleti lakásba. Megszemlélték a baba ágyban fekvő csöppséget, aki csendesen szemlélődött. Ám, nem volt ez korábban így. A kisfiú, születése után, mindig sírt. Kiabált éjjel és nappal, szakadatlanul. Az édesanyja nem tudta, hogyan csillapítsa könnyeit, míg végül felkereste a doktornőt. Először még nem talált a gyógyító semmi furcsát. Ám teltek a napok, a hetek, és Balázska továbbra is kétségbeesetten bömbölt. S nem gyarapodott a kis teste. De ez már kezdett nagyon gyanússá válni a gyermekorvosnak. S beküldte őt a helyi kórházba. Ott megállapították, hogy a helyzet súlyos, így picurkát mentőautó vitte egy nagy, egyetemi város kórházába, ahol világszínvonalú orvosok dolgoztak. Először néhány órán keresztül megfigyelték. Majd az okos doktor bácsik és nénik, konzíliumot tartottak, ami azt jelenti, hogy mindenki a legjobb tudása szerint elmondja, hogy szerinte, mi lehet a baj, és mi a megoldás. A tanácskozás után úgy döntöttek a szakértők, hogy a kis babát meg kell műteni. Az operáció jól sikerült, és a baj forrását megszüntették. A csecsemő hamarosan hazakerült. Otthon napról napra jobban lett, sőt, elkezdett eszegetni, és lassanként gyarapodni. A szülei is kezdtek megnyugodni, bár a sok álmatlan éjszaka, és vigasztalan sírás, örökre nyomott hagyott a lelkükben.

A vendégek megpihentek a hosszú út után, Gréta kért egy nagy, finom, habos kávét, mert neki otthon nem volt kávégépe. Délben ízletes házi kosztot kaptak, majd következett a torta. Az illatos, gesztenye színű tortaszelettel a kezében, Gréta bevonult a kis szobába, ahol az unokaöccse feküdt. Mikor odament hozzá, a kisfiú hason feküdt, de felkönyökölt valamennyire. S akkor belenézett Gréta Balázska szemébe. A csecsemő tekintetében, olyan gyönyörűséget, isteni jóságot látott, hogy teljesen elámult tőle. Csak egyszer látott ilyet, a tévében, amikor egy kis elefántot köszöntött a közönség, és az állat kölyök szemében lakozott ugyanez az isteni szépség.

S akkor Gréta megértette, hogy miért szereti a Jóisten ennyire a teremtményét, és miért ragaszkodik hozzá ennyire. Azért mert, eredendően, ennyire szép az emberi lélek. Az ember megnő, és sok nehézség éri élete során. De ha ezt a tündöklő jóságot sok- sok küzdelemmel, de sikerül megőriznie magában, akkor az az emberi lét, egy értékesen leélt élet lesz.  Még akkor is, ha az ember nem lesz sem híres sem gazdag.