A Gesztenye hadművelet

A Gesztenye hadművelet.

Szentmártonban, ebben a kis, csendes határ-menti településen minden ősszel, amikor a gesztenyék lehullanak, a gyerekek versenyeznek, ki gyűjt többet. De van egy régi szokás is, amit csak néhány család őriz: a gesztenyékből térképet raknak ki a főtér kövén. Nem dísznek, útmutatásnak.

Ebben a faluban élt Liza, aki minden évben izgatottan készülődött a Gesztenye fesztiválra. A hétvégi nagy esemény előtt a nagyanyját faggatta, hogy amikor ő kicsi volt, hogyan zajlottak a Gesztenyefesztiválok. A nagymama erre válasz helyett felküldte Lizát a padlásra, hogy hozzon le egy dobozt, ami mint kiderült tele volt gesztenyékkel —még a nagymama gyűjtötte össze régen. Ami érdekes volt, hogy mindegyikbe apró jelek voltak karcolva: nyilak, pontok, számok.

Mi ez?-kérdezte Liza. Mire a nagyanyja elmesélte, hogy régen Szentmártonban az ősz nem csak a szüret miatt volt izgalmas, hanem a Gesztenye hadművelet miatt is. Ez nem volt hivatalos esemény, nem szerepelt a plakátokon. Ezt ők, gyerekek találták ki — titokban, minden évben, új szabályokkal. A lényeg az volt: aki megtalálta a „Királygesztenyét”, az lett a parancsnok. A királygesztenye nem volt varázslatos, csak különleges: nagyobb, fényesebb, és mindig valaki titokban helyezte el az iskolaudvar egyik sarkában.

Liza és csapata

Liza a nagyanyja történetén felbuzdulva elhatározta, hogy az idén valami újat talál ki a gesztenyékkel kapcsolatban. Nem készít unalmas gesztenyebabákat, hanem valami izgalmasabb dolgot. Liza nem volt vezéregyéniség,— de tele volt ötlettel és sziporkával. A fesztivál előtti napon készített egy térképet, és azt találta ki, hogy mi lenne, ha a gesztenyéket üzenetküldésre használnák? Így született meg a „Gesztenyeposta” hadművelet, melynek során minden osztálytársának küldött egy gesztenyét, amibe belekarcolt egy jelet — például egy villámot, egy hullámvonalat, vagy egy számot. A gesztenyéket elrejtette a város különböző pontjain, és aki megtalálta, annak meg kellett fejtenie, hogy ki küldte, és mit jelent.

A meglepetés

Lezajlott a fesztivál, megkezdődött az iskola. Liza már rég elfelejtette a jól sikerült Gesztenyeposta hadműveletet, amikor egy nap egy különös gesztenyét talált a padjában: egy spirál volt belekarcolva. Nem tudta, ki küldte, de amikor megfordította, egy kis cetlit talált alatta:

„Találkozó a régi focipályán. Hozd a térképed.”

Kiderült, hogy ott várták a barátai — akik egy új tervvel álltak elő: építsenek gesztenyéből egy várost. Nem makettet, hanem igazi, szabályos, minivárost, amit lefényképeznek, és beneveznek egy versenyre. Így lett a Gesztenye hadműveletből Szentmárton első gyereképítészeti projektje, amit még a polgármester is megdicsért. És itt még nincs vége a történetnek!

Gesztenyeposta – Titkos üzenetek az iskolaudvaron

A Gesztenye hadművelet folytatása egy unalmas matekóra után kezdődött. Liza és a barátai — Zsombi, Natali és Áron — az iskolaudvaron beszélgettek, amikor Liza talált egy gesztenyét, amibe valaki egy X-et karcolt. Alatta apró betűkkel az állt: „NE NÉZZ VISSZA.” Ez nem lehetett véletlen.-gondolta a kislány. Ekkor pattant ki Liza agyából egy újabb ötlet, hogy hívják életre a Gesztenyepostát: egy titkos üzenetküldő rendszert, amit csak ők értenek!

A gesztenyekód a következő volt:

Villám = „Sürgős!”

Hullámvonal = „Találkozó a pataknál.”

Kör = „Titok.”

Három pont = „Figyelj, valami készül.”

Fordított V = „Veszély!”

Liza és barátai ezután minden gesztenyét elrejtettek: pad alatt, biciklitárolóban, könyvtár polcán, vagy a suli kerítésénél. Aki megtalálta, tudta, mit kell tenni.

Egy nap egy tanár véletlenül megtalált egy gesztenyét, amin ez állt: „KÖR + három pont”. Nem értette, de elvitte az igazgatónak. A csapat észrevette, ezért gyorsan kellett reagálniuk — új kódot kellett kitalálniuk, és átállni a „dupla gesztenyés rendszerre”, ahol két gesztenye együtt jelentett egy üzenetet, Például:

Villám + hullámvonal = „Találkozó, de gyorsan!”

Kör + fordított V = „Titok, de veszélyes.”

Így mentették meg a rendszert, és még tovább fejlesztették: később már gesztenyébe rejtett QR-kódokat is használtak, amit csak a saját appjuk tudott olvasni.

A tanár, aki dekódolni próbált

Az iskolaudvaron már hetek óta furcsa dolgok történtek. A padok alatt gesztenyék bukkantak fel, mindegyikbe karcolva volt valami: hullámvonal, három pont, néha egy villám. A tanárok azt hitték, csak unatkozó gyerekek szórakoznak — kivéve Kovács tanár urat, aki matekot tanított, és imádta a rejtélyeket. Egy péntek délután Kovács tanár úr talált egy gesztenyét a tanári asztalon. Rajta egy kör és egy fordított V volt, alatta apró betűkkel: „Ne nyisd ki, ha nem tudod, mit jelent.” Ez volt a hiba. Mert ő meg akarta tudni, mit jelent.

Kovács tanár úr először táblázatot készített. Minden talált gesztenyét lefényképezett, rendszerezett, és próbált összefüggéseket keresni. Aztán megfigyelte, kik járnak gyakran az udvarra. Liza, Zsombi, Natali és Áron gyanúsak voltak — túl sokat pusmogtak, túl sokat rajzoltak.

Egy hét múlva már volt egy elmélete: Villám = sürgős, Hullámvonal = találkozó, Kör = titok, Fordított V = veszély, a tanár dolgozatot irat...

Ez stimmelt. De nem tudta, hogy a gyerekek már rég új kódot használtak. Amikor Liza megtudta, hogy Kovács tanár úr nyomoz, azonnal összehívta a csapatot. Új terv kellett. Így született meg a „Zavargó gesztenyék” akció: olyan gesztenyéket kezdtek el kirakni, amik félrevezető jeleket tartalmaztak.

Például:  Villám + három pont = „Hozz fánkot",   Hullámvonal + kör = „Tanár figyel, mosolyogj”,  Fordított V + X = „Ne higgy senkinek”

Kovács tanár úr teljesen összezavarodott. A táblázata már 42 gesztenyét tartalmazott, de semmi nem stimmelt. Végül egy cetlit talált a fiókjában, rajta egy gesztenye rajza és ez a szöveg:

„Aki túl sokat kérdez, az gesztenyét kap válaszként.”

Aznap délután Kovács tanár úr csak annyit mondott a tanáriban:

„Ezek a gyerekek... zsenik. De legalább tanulnak valamit.” És soha többé nem próbálta megfejteni a gesztenyepostát.

Szentmártonban a gesztenyék új kihívást kaptak

Miután Kovács tanár úr feladta a gesztenyeposta megfejtését, a gyerekek megnyugodtak. A rendszer működött, a kódok biztonságban voltak, és a „Zavargó gesztenyék” akciót mindenki sikernek könyvelte el. Aztán jött Bálint tanár úr.

Fiatal volt, laza, és mindig hozott valami furcsa kütyüt az órára. A gyerekek azonnal megkedvelték — egészen addig, amíg Liza egy nap észre nem vette, hogy Bálint tanár úr egy gesztenyét tart a kezében, és mosolyog. De nem úgy, mint aki véletlenül talált valamit. Hanem mint aki érti, amit lát. Bálint tanár úr nem kérdezett. Nem kutakodott. Csak figyelt. És egy hét múlva már pontosan tudta, hogy a hullámvonal találkozót jelent, a három pont figyelmeztetést, és a villám sürgősséget. De ő nem állt meg itt. Elkezdett válaszokat küldeni.

Egy nap Liza talált egy gesztenyét a pad alatt. Rajta egy új jel: egy spirál és egy kis nyíl. Ez nem volt a saját rendszerük része. Alatta egy cetli:

„Szép munka. De a kódod túl könnyű. Próbáljuk meg ezt.”

A csapat döbbenten nézett egymásra. Valaki üzenget. És nem akárhogyan — új jelekkel, új logikával. Innentől kezdve háború indult — persze csak játékból. A gyerekek új kódokat találtak ki, Bálint tanár úr pedig mindig megfejtette őket. A végén már gesztenyéket rejtettek el QR-kódos matricákkal, morzejelekkel, sőt, egy alkalommal egy gesztenyét egy drónra kötöttek, és átreptették az iskola felett.

Bálint tanár úr csak ennyit mondott:

„Ha ezt is megfejtem, kérem a parancsnoki rangot.” Liza nevetett, és így válaszolt egy gesztenyén:

„Csak akkor, ha tudod, mit jelent a dupla hullám + fordított V + spirál.”

Bálint tanár úr másnap egy gesztenyét függesztett az osztályterem ajtajára. Rajta egy új jel volt: egy korona.

Így lett a gesztenyeposta nemcsak titkos játék, hanem közös projekt — tanár és diák között, ahol a kreativitás volt a közös nyelv.