A fecske fiókák

A fecske fiókák.

Volt egyszer egy madárfaj, akiről azt mesélték, hogy rendkívül intelligens és kiválóan gyors röptű égivándor volt. Minden esztendőben - miután visszaérkeztek Magyarországra, a hosszú és fárasztó utazás után - egy gyönyörű tavaszi napon elérkezett a fészekrakás ideje. Fészküket egy pajtában kezdték el építeni. Kitartásuknak köszönhetően sárból, szalmaszálakból megépítették kis kuckójukat. Mivel sürgette őket az idő, nem sokat morfondírozva szorgalmasan tapaszgatták a sárgombócokat a pajta oldalához. Ebben a maguk által készített   - biztonságos otthonban - a szülőmadár kikölthette kis fiókáit...

Miután beröppent a takaros kis kuckóba, lerakta tojásait, ezt követően nagy gondoskodással, alázattal kiköltötte azokat. Ezalatt az idő alatt megbarátkozott a fészekkel, hiszen erős és biztonságos védelmet nyújtott a fecskecsalád számára. A fiókák kikelése után - a törődő fecske szülők - rengeteg rovart gyűjtöttek a fészekbe, hogy táplálják őket...Teltek, múltak a napok, a meleg kuckóban a kis szárnyasok nődtek - nődögéltek....

És egyszer csak egy verőfényes reggelen a környék lakói arra lettek figyelmesek, hogy a fecske szülők repülni tanítják a kicsiket. A fecske papa a cseresznyefán ülve biztatta a tanítványokat a repülésre...Nagyon sokszor megtették ezt az utat egy nap a kicsinyek, a fészektől a cseresznyefáig, meg vissza, másnap is, és harmadnap is...A negyedik, ötödik napon már a háztetőről gyakorolták a repülés tudományát...Egy hét múlva pedig már saját maguk gyűjtögették a szúnyogokat és a legyeket. A kitartó tanulás mellett a nyáron volt idejük arra is, hogy felfedezzék a környéket és annak lakóit. Láttak másféle szárnyasokat, növényevő állatokat, játszadozó gyermekeket, földeken munkálkodó felnőtteket, nyíladozó, színes virágokat. A csodák megélése után - a nyár végén, augusztusban - elkezdtek gyülekezni, hogy útra keljenek egy melegebb éghajlatra, Afrikába. Az elvándorlás előtt sokat tanultak azért, hogy intelligens és gyors röptű madarak lehessenek. Az indulásra várva átismételték még az eddig tanultakat és így a szülőmadarak és a szárnyas tanítványok előrelátóan, a nagy útra készen, szeptember közepén indultak el - közösen, egymást támogatva - a hosszú vándorlásra. De sajnos vándorútjuk alkalmával rengeteg megpróbáltatással kellett szembenézniük...Így minden egyes alkalommal szükségük volt a nyáron megszerzett tudásukra...

A fecskék utazásuk alatt egyik nap tengeren, másik nap sivatagon keltek át. Az elmúlt napokban, hetekben küzdöttek széllel, viharral, éhezéssel, kimerültséggel. Voltak alkalmak, amikor ragadozó állatok leselkedtek rájuk. November elején egyes országokban még emberek is vadászták őket. Megérkezésük előtt egy nappal egy társuk - fáradságtól kimerülve - lemarad a többiektől, de miután ezt észrevették segítettek neki visszatérni a csapathoz...Hosszú napok, hetek után kimerülten, de annál büszkébben értek november végén - december elején a meleg Afrikába...

A várva várt megérdemelt pihenést, jóllakottságot követően a kis fiókák felfedezték új környezetüket és megértették azt is, hogy milyen sok haszna volt a mindennapi tanulásnak...Mert bizony mindenkinek tanulni kell, ha tudni akar...