A bagoly és a szeleburdi kis madár

A bagoly és a szeleburdi kis madár.

4. rész

Bagoly három napon keresztül, minden reggel várta Pletyit egy bögrében gőzölgő teával. Már nagyon aggódott érte. Remélte, hogy nem lett baja. Aztán negyedik nap mikor bagoly kedvenc faágán tornázott a friss reggeli levegőben, váratlanul oda csapódott mellé a kismadár. Se szó, se beszéd, már rá is zendített.

 - Nahát bagoly! Ezt nem gondoltam volna! De szerintem, te sem gondoltad volna! - csipogta nagy levegővel a kicsi.

 - Nem, ezt tényleg nem! - nézett bagoly a kismadárra meglepődve. 

 - Ugye? Hát lehet ilyet csinálni? Lehet így viselkedni? - nézett Uhura kérdőn Pletyi.

 - Jaj de modortalan vagyok! - mondta a bagoly. - Még köszönni is elfelejtek! Szóval jó reggelt Pletyi! - húzta fel a szemöldökét bagoly.

 - Á, semmi baj! - csipogta a kismadár! - Bárkivel előfordul! - és már folytatta is felháborító történetét a kis szeleburdi. - Szóval, az úgy volt, hogy repülök, ahogy szoktam is, az erdőn keresztül. Ma nincs tea? - nézett bagolyra Pletyi, kicsit szemrehányóan. 

 - Ja, mindjárt, csak befejezem a tornámat! - mondta bagoly, és még végzett néhány szárnyhajlítást és fejfordítást jobbra, majd balra. A kismadár engedelmesen utánozta bölcs barátját a tornában, de közben tovább csipogott.

 - Szóval repülök! “szárnyhajlítás egy kettő, egy kettő”! - mondta torna közben a kicsi. - És mit látok? “fejet jobbra, fejet balra” Szóval egy csatakos rágcsáló éppen akkor bújt elő a földalatti kotorékából. Ráköszönök, hogy jónapot! Mosakodás nélkül kimerészkedik az erdőbe?

De fittyet sem hányt rám! Aztán újra ráköszöntem, de sokkal hangosabban! Hát jónapot! Erre ő két lábra állt, de nem köszönt ám! Persze biztosan azért, mert tele volt a pofazacskója valami dióval, vagy mogyoróval. Rám mordult, aztán füttyentett egyet. Hát én még ilyen modortalan ürgét nem láttam! - panaszolta a kismadár.

 - Hú! - Hú de forró a tea! Óvatosan kortyold! - nyújtotta oda a kicsinek a teát bagoly. - Szóval nem is köszönt? És a szája is tele volt? - kérdezte vissza a bagoly.  

 - Bizony! És mókus sem figyelmeztette, hogy illő lenne köszönni, hanem körülötte sürgött forgott, nem is figyelve rám. - mondta duzzogva a kismadár. - Aztán elmentek az erdei doktor felé. - tette még hozzá megbántódottan.

 - És mond Pletyi! Meggyógyultál? - kérdezte a bagoly a duzzogó kismadarat.

 - Persze! - vágta rá a kicsi, mint aki nem is érti, hogy hogy jön ez ide. - Aztán képzeld mi történt! Ha még ez nem lenne elég, pont szembe jött velem nyuszi, nagyokat pattogva, és ezt mondja nekem: - “Nézd kismadár!

Milyen ügyes vagyok! Hogy tudok cikázni! Nézd! milyen magasra ugrom! Figyeld milyen gyors vagyok!” - Így hencegni, én még senkit sem hallottam! Most mond meg! Hogy lehet valaki ilyen? 

 - Hú! Hú! - mondta a bagoly. - Hú de ügyes lehetett! Na és mekkorát ugrott? - kérdezte a bagoly érdeklődve.

 - Hát nagyot, de akkor is! Mit hősködik? Szerencsére aztán úgy elfutott, mint akit puskából lőttek ki. - kortyolt a teából Pletyi.

 - Te kismadár! Tudod, hogy ki volt a loncsos ürge, aki a kotorékból bújt elő? - kérdezte bagoly.

 - Nem tudom, csak azt, hogy nagyon modortalan volt! - válaszolta a kicsi.

 - Hát tudd meg, hogy ő a mókusok rokona, a mormota volt. És azért volt olyan csatakos, mert akkor kelt fel a téli álmából! 6-7 hónapig is alszik, addig se nem eszik, se nem iszik. Szegénynek nem dió volt a pofa zacskójában, hanem a foga fájt, mert ráharapott valamilyen kemény dologra. Mókus segített neki eljutni a doktor bácsihoz. Gondolhatod milyen éhes lehetett, mikor ilyen sok alvás után felébredt, de nem tud enni, mert fáj a foga, és be van dagadva! A doktortól tudom, ő mesélte. - tette még hozzá bagoly.

 - Juj! - mondta a kismadár, szárnyát a csőre elé téve. 

 - Bizony hogy juj! - nézett a bagoly szeretettel a kis szeleburdira. - Hát azt tudod e, hogy ki elől futott el úgy a nyuszi?

 - Én nem tudom, de jobban is tette, ha máshol hencegett tovább! - mondta felfújva a tollát a kis madár. - Bár a farkas kérdezte, hogy nem láttam e, hogy merre szaladt! - gondolkodott a kicsi. 

 - Na látod! Ha kicsit gondolkodsz, akkor rájössz, hogy miért fontos, hogy a nyuszi nagyon gyorsan tudjon futni, meg cikázni, és ha kell magasra ugrani. 

 - Látom! Látom! - ismerte be Pletyi. - Még jó, hogy nem árultam el a farkasnak, hogy merre futott el nyuszi. Amúgy be kell látni, hogy tényleg nagyon ügyes! Mint egy akrobata. Na mindegy, most nekem mennem kell!      

 - akasztotta nyakába a táskáját. - Beszélnem kell mormotával, és megkeresem nyuszit is! Majd holnap újra jövök! - repült el a kismadár.

 - Viszlát! - nézett hosszasan Uhu bagoly, a szeleburdi kismadár után szeretettel.   Folyt. köv.

Még több verset, mesét mondókát találhatsz a Mami, mesélj még - Mesekuckó facebook oldalon, és www.esztimese.hu oldalon! ❤️