Venczel Tímea vagyok. Óvónéni anyuka szárnyai alatt növekedve dalok, versek, mesék szötték át a gyerekkoromat. Magam is próbálkoztam akkoriban verseléssel, de az írás szele a húszas éveim elején csapott meg igazán. Meseírásra a környezetemben élő gyerekek és a természet ihletett. Gyerekeknek szánt verseim múzsái elsősorban a lányaim, azonban ha széthúzom a függönyt és kitekintek a világba, komolyabb hang...
Vélemények a versről
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki hozzászól! A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
A kert közepén álló Kőrisfa hosszasan nyújtózkodott, hogy kirázza ágaiból a téli merevséget. Ásított egy nagyot, kidörzsölte szeméből a hosszú álmot, aztán boldogan pillantgatott az ágacskáin szunn...
Tavasz volt. Ragyogó napsütéses, madárröptető, darázs dongató, virágcsalogató szép idő. Már felszáradóban volt a hajnali pára, a madarak befejezték a reggeli köszöntőjük eldalolását, és hernyóvadás...
Ezt a verset írta: Venczel Tímea meseíró
Venczel Tímea vagyok. Óvónéni anyuka szárnyai alatt növekedve dalok, versek, mesék szötték át a gyerekkoromat. Magam is próbálkoztam akkoriban verseléssel, de az írás szele a húszas éveim elején csapott meg igazán. Meseírásra a környezetemben élő gyerekek és a természet ihletett. Gyerekeknek szánt verseim múzsái elsősorban a lányaim, azonban ha széthúzom a függönyt és kitekintek a világba, komolyabb hang...