Bagoly és a szeleburdi kismadár 9.

Bagoly és a szeleburdi kismadár 9..

Bagoly még akkor is ott állt Pletyi után nézve, mikor a kismadár már nem is volt látható. Aztán a borítékra nézett. 

 - Nahát! - gondolta -  Még én is kaptam. De vajon mit írhatott nekem? - majd lassan feltépte a borítékot, kivette a levelet, és olvasni kezdte.

                                        KEDVES BAGOLY!

SZERETNÉM ELMONDANI NEKED, HOGY MENNYIRE SZERETEM NÁLAD KEZDENI A NAPOT! A KEDVES BÖLCS SZEMÉLYED NAGYON MEGNYUGTATÓ NEKEM, MÉG HA NEM IS LEHET ÉSZREVENNI AZT RAJTAM! KÖSZÖNÖM, HOGY TÜRELMESEN MEGTANÍTOTTAD NEKEM, HOGY HOGYAN KELL ILLENDŐEN VISELKEDNI! KÖSZÖNÖM, HOGY ÁPOLTÁL AMIKOR BETEG VOLTAM! (AKKOR IGAZÁBÓL VIRÁGÉRT MENTEM ÁM EL, HOGY MEGKÖSZÖNJEM NEKED A GONDOSKODÁST, DE HÁT ISMERSZ, MINDIG VALAMI ELTERELI A FIGYELMEM, ÉS MÁR EL IS FELEJTEM, HOGY MIT AKARTAM IGAZÁN). SZÓVAL NAGYON ÖRÜLÖK, HOGY A BARÁTOM VAGY! EZÉRT TŐLED IS SZERETNÉK ELNÉZÉST KÉRNI, MERT SOKSZOR NAGYON BUTÁN VISELKEDTEM. ENGESZTELÉS KÉPPEN MEGHÍVLAK TÉGED IS, EGY ERDEI PIKNIKRE! SZERETETTEL VÁRLAK A TISZTÁSON VASÁRNAP DÉLUTÁN! 

UI: EZ A VIRÁG A TIED! BARÁTOD: PLETYI! 

(DE ADDIG MÉG ÚGYIS TALÁLKOZUNK!) 

Uhu most homályos szemmel hajtogatta össze a levélkét. A borítékban lévő kipréselt száraz virágot pedig nagy gonddal tette az asztalára. 

 - Szóval engem sem felejtett el ez a kis szeleburdi! - gondolta bagoly.

 - Ezt a pikniket pedig ő találta ki. Büszke vagyok rá, hogy ilyen barátom van! - gondolta magában Uhu. 

 Másnap reggel aztán bagoly már kezében a teával várta Pletyit. De ma, a kismadár késett. A tea már rég kihűlt, mire megérkezett. 

 - Nem fogod elhinni bagoly, hogy mi történt! Ja, jó reggelt barátom! - huppant az ágra a kis tollas. 

 - Jó reggelt Pletyi! Mi történt? - nézett rá bagoly kicsit félve, hogy már megint mibe keveredett a kicsi.

 - Hát semmi nem történt! Ami egyrészt jó, mert úgy látszik senkit nem bántottam meg, másrészt meg valamiért nem jó. Valami hiányzik. - mondta szomorkásan a kismadár.

 - De mi hiányzik? - érdeklődött a bagoly.

 - Hát ezt kérdezem én is! De akkor mi hiányzik? - nézett kérdőn barátjára a kismadár. - Tudod! A madárcsicsergés! Na az hiányzik! - mondta bánatosan pletyi. Bagoly most belehallgatott a levegőbe. Az erdő csak úgy visszhangzott a madarak énekétől.

 - Nem értem! - mondta Uhu. - Te nem hallod? 

 - Nem! - mondta Pletyi. Akarom mondani, de! De hallom, csak valami mégis hiányzik! - nézett szét a kismadár. Bagoly most már végképp összezavarodott. Nem értette mi ütött a barátjába. Bár múltkor is olyan furcsán viselkedett. Aztán arra eszmélt, hogy Pletyi táskáját hátra hagyva viharos gyorsasággal elrepült. Egy kis tollpihe szállingózott utána. 

 - Már megint kezdi - motyogta bagoly a csőre közt. - Most nem szabad elaludnom - gondolta még, de már lecsukódott szemmel szundikált bagoly. Mire kinyitotta, nem egy kismadarat látott az ágon, hanem kettőt. Újra becsukta a szemét Uhu, és újra kinyitotta. Még mindig ketten voltak. 

 - Nincs még egy teád bagoly? - kérdezte Pletyi. Bagoly meglepetésében hozott egyet és odanyújtotta a kismadárnak.  

 - Hadd mutassam be neked Palkót! - mutatott Pletyi a mellette ülő kismadárra. Szóval az ő éneke hiányzott nekem! - nézett szeretettel a kismadár Palkóra, majd átnyújtotta neki a teát. Palkó illedelmesen meghajolt, és bemutatkozott.

 - Palkó vagyok, és köszönöm a finom teát! - majd miután megitta, illedelmesen elbúcsúzott, és elrepült. Pletyi elvarázsolva nézett utána. 

 - Milyen gyönyörűen repül! És milyen szépen teázott! A hangja pedig, csodálatos! - Áradozott a kismadár a szívére téve a szárnyait. Bagoly már mindent értett. 

 - Remélem ő is eljön a piknikre! - mondta a kismadár elrévedve. - Mert hogy meghívtam! - tette még hozzá, aztán ő is elrepült. 

 - A táskád! - szólt utána Uhu, de Pletyi már messze járt. - Nem baj, majd a pikniken odaadom. Nézett szeretettel a kismadár után bagoly. 

Folyt.köv.