Az éneklő tyúk

Az éneklő tyúk.

Egy langyos májusi napon Emma a dinnye ültetéseit nézte. Az égen bárányfelhők úsztak, pont olyanok, mint a tejszínhab a kávén. De egyetlen egy dinnyemag sem kelt ki. A lány szomorú volt emiatt. Bár az ország leghíresebb dinnyetermesztő faluja mellett lakott, s az ő falujában is a gazdák mézédes dinnyét termesztettek. Volt olyan gazda, akinek a fővárosban, szezonban, állandó vásárlói voltak. 

Vagyis Emma biztosan tudta, hogy nem marad dinnye nélkül a nyáron. De ő nagyon szerette a zöld hasú gyümölcsöket maga nevelni, öntözgetni, nézni, ahogy nőnek, és simogatni a hátukat. A kertben vele voltak még a macskái is. S volt még néhány szabadon élő tyúkja is. Megfigyelte, hogy amikor kint van a kertben, Pipike, mert így hívta az egyik tyúkját, hosszú éneklésbe kezd.

-Ka-ka-kak-kakkraaa-ka –ka ka! Kraaa!

Pipike éneke, bizony meglehetősen fülsértő volt, egy madár énekversenyen hátul kullogott volna. Ám olyan szívbéli kedvesség és öröm sugárzott belőle, hogy mégis jó volt hallgatni. Pipike, így köszöntötte szeretett gazdáját, és köszönte meg törődését. A lány, kezdte megismerni a tyúk nyelvet, már egy kicsit értett tyúkul. Ha a kotlós mély hangon így szólt, hogy,

-Koty, koty, koty….

Ez azt jelentette, hogy most minden pici csibe nagyon figyeljen, és vigyázzon magára, mert veszély zónában vagyunk. Minél sűrűbben mondta a tyúkanyó, hogy koty, koty, koty, annál nagyobbnak érezte a veszedelmet. Ha pedig így szólt, magas, emelt hangon, hogy,

-Ke- ke- ke –ke! Ke- ke-ke-ke!

Ez azt jelentette, hogy ide mindenki azonnal, mert finom falatokat találtam! S a kiscsibék pedig amilyen gyorsan csak tudtak, odaszaladtak.

Sok esetben, mikor meglátták Emmát a szárnyasai, nyújtózkodásba, és kényelmes fülkaparászásba kezdtek. Mert jól érezték magukat, mellette. Így a lány, szépen lassan megtanulta a tyúkok jelzéseit.

 A tyúkok, legalább olyan régen, vagy még régebben élnek együtt az emberrel, mint a kutya. Több ezer éve az ember kedves háziállatai közé tartoznak. Perutól Kínáig, mindenhol háziasították a vad tyúk valamelyik fajtáját, majd tovább tenyésztették. Ezért nem meglepő, hogy a tyúkok is szeretik az ember társaságát.

Emma örült, hogy állatkái ilyen jól érzik magukat nála. S örült, hogy Pipike örömteli dalolászásban fejezte ki azt, hogy ő boldog és jól érzi magát. Mert Emma szerint nemcsak az emberek, de az állatok is megérdemlik azt, hogy békében és boldogságban éljenek.

 Igaz történet alapján.