A cincogó hangú farkas meséje

A cincogó hangú farkas meséje.

Egyszer volt egy Piroska nevű lány meg a nagymamája Marika és egy Farkas is  akinek volt egy betegsége hamisan vonyított,

ezért ritkán mert megszólalni.

Csak némán búsan bámulta a Holdat.

A társai is elfordultak tőle mert a hamis hangját vékony egérhez hasonlító magas cincogó hangját nehezen viselték el

vagy kinevették csendben vitte sorsát

Egyszer Piroska a kosarával vidáman dalolva jött az erdőbe

Ahol a Farkas csodálkozva hallgatra

Bárcsak nekem is ikyen szép hangom lenne mint neki.

Megkérdezte hát Piroskát hogy megtanítaná - e őt is olyan szépen énekelni.

- Piroska megijedt először hogy a farkas megszólította de aztán megsajnálta

Ahogy látta milyen gyámoltalan farkas és hogy milyen cincogó hangja van.

Tudod farkas szívesen megtanítanálak de ne csüggedj ha mégsem megy mert nem lehet mindenkit megtanítani jól énekelni.

Ha nem sikerül viszont segítek megtalálni neked amiben jó vagy .

-Köszönöm

Segíthetek én is neked Piroska? mert jó tett helyébe jót várj mondja sok mese.

Ismersz meséket 

-Kérdezte Piroska

Szeretem a meséket szoktam kitalálni magamtól is ezzel szórakozratom magam 

magányos életemben.

Tudod sok gyógynövényt kell gyűjtenem 

Mert a nagymamám beteg hozzá indulok.

Míg szedegetem a növényeket mesélhetnél nekem.

A farkas elkezdett mesélni egyik mesét a másik után mondta. Még a hangja is nyugodtabb mélyebb lett közben és nem akadozott a beszéde. 

Piroskának nagyon tetszettek a mesék.

Kár hogy eddig nem mesélted őket senkinek sem el.

Lehet így több barátod lenne ha elmesélnéd nekik.

Próbáltam de az első pár szónál kinevettek a hangom miatt és ott hagytak engem egyedül. 

Látod érdemes jobban megismerni valakit nem jó elhamarkodottan véleményt mondani, amúgy sem jó ítélkezni.

Most megtanítalak énekelni hiszen megígértem.

Piroska kitalálta hogy előszőr csak mondókákat versikéket ritmusosan kántálnak együtt aztán ha az jól megy dallamokkal éneklik el a verseket.

Egész jó ritmus érzéked van Farkas .

Most próbáljuk meg dallamokat énekelni.

El is kezdte Piroska ,de a Farkas bátortalan volt és elcsuklott a hangja mindig meg hamis volt tényleg.

Nem gond, gondolj valami szépre, nyugtasd meg magad és legyél bátrabb, mintha a szél lenne az én hangom, bízd rá magad repüljünk a dallamon!

A farkas megpróbálta, már határozottan jobban énekelt mint az előbb.

Gyakoroltak sokat, vidáman beszélgettek, nevetgéltek míg a nagymamához értek.

A nagymama alig látott már és alig hallott, de megérezte unokájából felé áradó szeretetet ami olyan melegséges volt, mint a dunyhája betakarta, megsimogatta.

-Szeretem ha itt vagy Piroska, akkor olyan mintha jobban éreznék mindent ami jó, szép.

-Hoztam neked gyógynövényeket. Szörpöt meg teát csinálok belőle neked úgy jobb lesz meginni .

A gyógynövényeket farkas barátommal szedtem míg ő mesélt szép történeteket nekem amiket ő talált ki.

-Farkas? Megijedt nagymama

Nem bántott téged? 

-Nem, sőt barátságos volt. Itt van most is velem . Tényleg olyan csendben, szerényen megbújt itt hogy nem is vettem észre.

-Látod ő ilyen szelíd hogy észre sem lehet venni.

-A farkas cincogó hangján ráköszönt a nagymamára.

-Jónapot, jó egészséget kívánok!

-Köszönöm.

Te Piroska biztos hogy farkas ő és nem egy nagyra nőtt egér?

-Igen ő egy Farkas,

de inkább tünik szelíd kutyának aki az ember barátja.

-A nagymama elmosolyodott.

A gyerekkorára gondolt a kedves kutyusára, Buksira, akinek ő mesélt mindig, hogy mi történt vele az nap. Ő meg figyelmesen hallgatta minden problémájára megjött általában a segítő ötlet, olyan jótékonyan tudott hallgatni a Buksi kutyus .

-Tudod nagymama a farkast énekelni tanítom, mert nem mer vonyítani sem a Holdra. Nincsenek barátai a hangja miatt.

Ő egy magányos farkas.

-Mi lenne, ha leírnánk a meséit, hogy többen megismerjék őt az emberek is hátha lesznek barátai így rajtunk kívül is.

Elmesélhetnénk a történeteit.

-mondta nagymama.

-Jó ötlet.

 -helyeselt Piroska.

Sokat javult farkas énektudása is, bár nem lett soha nagyon jó énekes.

Már mert vonyítani is.

A többi farkas felfigyelt rá, hogy emberekkel mókusokkal és egyéb erdőlakókkal barátkozik.

Kíváncsiak lettek rá jobban, így hát meséit ők is meghallgatták.

Elszégyelték maguk hogy nem figyeltek jobban rá és, hogy elfordultak tőle, kiközösítették őt.

De a mesés Farkas megbocsátó volt, szégyellősségénél és termeténél csak a szíve volt nagyobb. 

Így újra lett nagy családja, amibe a farkastársai az emberek és más élőlények is belefértek.

Talán az egész nagy világ is, hiszen a történetei, meséi a szívéből jöttek és az odafigyelésből, hogy megcsodálta a körülötte lévő világot.

A mesekönyv amiben a farkas meséi voltak,

eljutott a favágókhoz is, akik megismerték az erdő szépségeit és a benne lévő állatokat növényeket, így már nem akarták kivágni a fákat az erdőben.

Tudta nélkül így mentette meg az erdőt a mesés farkas, Piroska és Marika nagymama.